A radiátoros fűtés még mindig az egyik legelterjedtebbnek mondható, amit régebben leginkább a nagyobb létesítmények fűtésére használtak. A készülékek fejlődésével ezek a lakásokban és házakban is létfontosságúvá váltak, főleg a lapradiátor piacra kerülése után. A régebbi változatok pozitívuma abban rejlik, hogy ekkor a központi kazánházzal akár egy teljes üzemet el lehetett látni fűtési energiával.
Sőt, olyan megoldások is voltak, amikor a technológiai gőz is rendelkezésre állt ezáltal. Ez hamar kiment a divatból, ugyanis a gőzfűtés hátránya a rendkívül rossz hatásfokban rejlett. Ma már a lapradiátor jelenti sokak választását, azonban mielőtt bárki is a beszerzés mellett dönt, temérdek szempontot kell alaposan kielemeznie. Egy profi berendezés esetében figyelembe kell venni például a teljesítményt, méretet, nyomásállóságot.
Emellett nem maradhat ki a tisztíthatóság, élettartam, ár, szerelhetőség és a korrózióállóság sem. Mivel a lapradiátor kialakítása rendkívül sokat számít, itt kiemelkedő szerephez jut a bordázottság is mint szerkezeti tulajdonság. Szerencsére, itt a helyigény már nem jelent gondot. Ez az öntöttvas fajtáknál okozott problémákat, hiszen ezen tagos fűtőtestek helyigénye viszonylag nagy volt.
Itt sokan nem szerették, hogy a látható bordák nem voltak esztétikusak, illetve hőtechnikai szempontból sem bizonyultak kiválónak. A lapradiátor igazi ereje a hatékonyságban rejlik. A megszokott fajták sugárzásos hőleadása alacsony, és körülbelül a 15%-ot éri el. Emiatt a lapradiátor mondható kedvezőnek, hiszen a modernebb fajtáknál ez elérheti a 30%-ot is. A szerkezet nagy pozitívuma még a kedvező árban is rejlik.