Nem vagyunk egyformák, szoktuk mondani és ha közhely is már ez a kijelentés, mégis nagy az igazságtartalma. Van, akinek a kézügyessége jobb, más énekelni tud szépen, ismét más a szavakat tudja kiválóan egymáshoz illesztgetni. A lélek rezdülését kevés ember képes úgy papírra vetni, hogy abban mindenki felismerje magát. A számtalan karácsonyi vers célja is az, hogy azt a csodát, amit ilyenkor ünnepelünk és jó esetben megélünk, úgy tudja szavakba önteni, hogy ezeket olvasva azt érezzük, hogy a mi eddig megfogalmazatlan gondolatainkat látjuk leírva.
Nem baj, ha nem vagyunk mindnyájan képesek arra, hogy ilyen szépen kihangosítsuk a belső világunkat, a lényeg, hogy megtaláljuk a világban azt a valamit, ami tükrözi az énünket. Találjuk meg a sok karácsonyi vers közül azt, amelyik felszabadítja a lelkünket, vagy azt a dallamot, festményt, bármit, ami a szépet képes kihozni belőlünk! Ha megtaláljuk ezt a valamit, jobban át fogjuk tudni élni, nemcsak a nagy csodákat, hanem a hétköznapokban is hamarabb felfedezzük az apró csodákat.