Szerelem féltésből elkövetett bűncselekmény. Ez egy létező szakzsargon, amivel akár a sajtóban,
akár rendőrségi jelentésekben találkozhatunk. Borzongató megfogalmazás, ami valójában olyan
mély ellentéteket rejt, amik nem hozhatóak közös nevezőre. Mi az, hogy szerelemből féltés? Hogy
is említhető egy lapon a szerelem, a szeretet és a féltés, ami jelen példa szerint bántalmazást,
fizikai erőszakot takar? Elképesztő kifejezés ez így együtt és nagyjából távol áll mindentől, ami az
igaz valóság.
Mire képes a ragaszkodás?
A görcsös ragaszkodás, a másik iránt táplált ragaszkodó érzések idővel a féltékenység
megalapozóivá válhatnak, többek között. Hogy miért? Azért, mert a ragaszkodásban benne van az
elveszítéstől való félelem. Magyarul azért csimpaszkodok, kapaszkodok, mert ellenkező esetben
hátha a másikat nem vagyok képes megtartani, magamhoz láncolni stb. A szeretet ezzel szemben
a nyitott elfogadás, a szabadság tere. Ez a jó szó. Tér, amiben mindkét fél egyformán helyet
kaphat.
Szabó T. Anna gyönyörű megfogalmazása kívánkozik ide, nem szó szerinti idézésben: aki
madarat akar szeretni, az égbolt legyen, ne kalitka!Ebben az egy mondatban minden benne van.
A ragaszkodás a kalitka, a rács, a börtön, ami előbb-utóbb fullasztó közeget teremt, ahonnan a
menekülés az egyetlen jó döntés. Ha lehet, ha van kiút, ha van hova, ha van hozzá bátorság.
Na, de azért nem mindig ennyire szélsőségesek a viszonyok. Van, amikor önbizalom hiány,
önértékelési problémák állnak a háttérben. Az egyik fél nem hiszi el magáról, hogy
megérdemelheti a másikat stb. Árnyalt témakör ez is, tehát skatulyákban semmiképpen sem
célszerű gondolkodni.
Mi nyújthat vigaszt és gyógyírt?
Az együttérzés . A beleérzés. Az átérzés. Amikor egy kicsit a másik fél helyzetébe helyezkedve
átéljük azt, amit ő érez. Végül pedig meg- és kibeszéljük az egészet. Igen, van az a pont, amikor a
bizalom hiánya annyira elmérgesít egy kapcsolatot, hogy nincs más választás, mint a továbblépés.
De ez is történhet szeretetből, abból a fajta nyitottságból, ami nem önző érdekeket tart szem előtt.
Ha pedig mi vagyunk azok, akik azon kapjuk magunkat, hogy túlzottan szorítjuk a másik kezét,
képletesen, akkor próbáljuk meg picit enyhíteni azt a szorítást, mert így kiderülhet, hogy a
szabadság nem egyenlő a szabadossággal és a ragaszkodásnak köze nincsen a szeretethez,
pláne a szerelemhez. Ehhez elengedhetetlen a türelem, az önmagunkhoz és a másikhoz való
odafordulás. De megéri próbálkozni, mert olykor egy-egy aprócska lépés világokat átszelő
hatalmas döntésnek bizonyul, ami képes elsimítani a nézeteltéréseket és az amúgy alaptalanul
dédelgetett gyanú fodrozta hullámokat.